2014. május 8., csütörtök

Chapter 1 : Új otthon

Sziasztok
! Itt van az első rész. Úgy gondoltam, hogy az első négy részt megírom, és a 5.-et meg 3 komment után hozom. Az angol-magyar szöveget úgy fogom megkülönböztetni(Csak most), hogy az angol így, a magyar meg így fogom jelölni.

Jó olvasást,
                    xx, Naty


- Anya, hiányozni fogsz te is de kérlek engedj el, mert lefogom késni a repülőgépet.-ismételtem harmadszorra anyukámnak.Apukám már a barátnőim családjával beszélgetett, rám sem hederítve. Igen,neki is fogok hiányozni gondolom, de ő ezt nem mutatja ki.
-De..Jess! Sokáig nem foglak látni..Légyszíves ha leszálltál, azonnal hívj fel és mond meg , hogy hol vagy és..és nagyon  hiányzol!- szipogta anyám.
-Anya!!!!Még egyenlőre itt állok, és már a repülőn kéne ülnöm Sarah-ék mellett. Tudod...lesz ott is internet, mert nem a világ végére megyünk. Tudunk majd skypeolni!-mondtam most már egy kicsit mérgesen. Persze ő is hiányozni fog, meg minden, de engedjen már el! Még öt perc búcsúzkodás után, végre mehettem a gépre.Szépen elhelyezkedtem, és már aludtam is.


-Jess!Jess..ébredj! JESSICA ÉBREDJ MÁR FEL! - üvöltötte Sarah a képembe.-Megjöttünk! Kinéztem az ablakon és nagyokat pislogtam.De gyönyörű!
- Hány óra? Már Magyarországon vagyunk?-kérdeztem Lis-től.-Nem válaszolsz??
-Ja! Bocs. 9.40...miért?-válaszolt Lisa.
-Na lányok! Pakoljatok. Innentől kezdve minden magyar tudásukat bevetve, valahogy eljutunk Budáig...vagy nem.-Hadarta Sarah, nem zavartatva magát azzal, hogy közbevágott.
-Na akkor tényleg nem jutunk el sehova.- nevettem fel. Brutálisan rossz a kiejtésem és még lehet, hogy érteném mit mondanak nekünk és tudnék is válaszolni..csak a kiejtés..na az gáz.Tisztelt Utasaink! Kérjük kapcsolják be öveiket, leszállás következik.-csilingelt egy női hang.

                                                                                           ****

-De szép!-Állapította meg Lisa. Valóban csodálatos város, de remélem azért éjszaka szebb.
-Lisa! Azt mondtam,hogy MAGYARUL beszélj!!- vágott rá egy nagyot Sarah. Igen ő már csak ilyen. Egy diktátor.Ő már nagyon jól tud magyarul és az akcentusa alig észrevehető.
-Sarah.Kedvesebben! Légyszi!- próbálkoztam magyarul. Miközben beszálltunk egy taxiba.
-Jól van! Nem bánom beszéljetek angolul, de én akkor is magyarul fogok!- vágta be a hisztit Sarah.És elkezdett hozzánk (magyarul) beszélni.
-Elnézést, de hova vihetem önöket-kérdezte a sofőr, mert már vagy 10 perce csak ültünk a kocsiban.
-Jaj! bocsánat-szólalt meg Sarah magyarul, ígéretéhez híven.- értjük mi a magyart is csak én válaszolni is tudok. Tegeződhetünk?
-Igen..hogyne.De a címet megmondanátok.-kérdezte. Igen, csak én tudom a címet tehát most nekem is meg kell szólalnom.. Nyugalom Jess,nyugalom.
- ÖÖ.Budára. Kuruc utca. - mondtam bizonytalanul.
-Rendben.Honnan Jöttetek?-pillantott felém. De jó! Most válaszolnom is kéne.
-Amerikából.Los Angeles.Most itt költözünk-kezdtem, de Lisa beleszólt.
-Jessica! Az nem itt hanem ide! Amúgy..Amerikából, azaz Los Angeles-ből jöttünk és Budán fogunk lakni. Bocs, hogy Jess nem tud jól beszélni magyarul.-fejezte be mondandóját. Mi ketten Sarahval nagyokat pislogtunk, hogy hogy tud ilyen jól beszélni.
-Mi van?-váltott át-nem hallottatok még engem beszélni?Mi bajotok van most?
-Nem még nem..de nagyon ügyi vagy!-dicsértem meg.
-Lányok. Fél óra és megérkezünk-nézett el az útról egy pillanatra a sofőr. Az út további idején felhívtam anyát, hogy mindjárt megérkeztünk, ő meg elkezdte nekem mondani, hogy miért nem hívtam őt hamarabb és balh,balh,balh...Aztán letettem.A lányok is beszéltek szüleikkel, ők bezzeg nem panaszkodtak, csak örültek,hogy leszálltunk épségen.. Amikor megérkeztünk, kifizettük a taxit és besétáltunk a házunkba .Egy gyönyörű házat vettünk ki Hűvösvölgyben, számunkra ez a tökéletes otthon.Minden szoba más stílusú, tágas és mindegyikhez jár egy fürdőszoba. A lányokkal gyorsan körül néztünk, kipakoltunk a saját szobánkba és otthonosabbá tettük az egészet.De még valami hiányzott.

-Jessica-
-Sarah-

-Lisa-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése