Hangos zenére ébredtem. Az ébresztőm volt, mert jelzett, hogy nemsokára készen kellene lennem.Kiugrottam az ágyból, és az előkészített szettemet vettem fel. A vörös nadrágomhoz és szép fehér pólót vettem fel, rengeteg kiegészítőkkel. A szememet kihúztam és ajkaimra vörös rúzst kentem.
Miután elkészültem teendőimmel, összecsomagoltam a maradék ruháimat a bőröndömbe. Lebattyogtam a lépcsőn és vártam a lányokra. Pár perc múlva két csodaszép barátnőmmel átmentünk Barbarához. Belépve nagy kofferokat és gigantikus méretű táskák láttunk. Barbi felöltözve, egy laza ruhában, leheletnyi sminkben várt bennünket. Egy taxi érkezett a ház elé, ami egészen a Liszt Ferenc Reptérig vitt minket. Rohannunk kellett, mert már így is késésben voltunk, enni sem volt időnk.
Becsekkoltunk, és már szálltunk is be a repülőgépbe. Ahogyan szálltunk fel különös érzés fogott el. Elgondolkoztam az életemen. Egy átlagos lány vagyok Amerikából, nevetségesen jó élettel, egy átlagos családból jöttem, apukám és anyukám rengeteget dolgozik, mondhatom azt is, gazdagok vagyunk. Magyarországra repültem a világ két legjobb barátnőjével,mert utazni szerettünk volna. Nem vagyok egy lángelme, nem járok főiskolára vagy egyetemre. Megismerkedtem egy szupermodellel, aki kedves, aranyos segítőkész és gyönyörű. Tőle kaptam végül is az első normális állásom, méghozzá nem is akármilyet. Te jó ég! Akarok én modell lenni? Még nem tudom. Mindenesetre van egy remek kocsim, amit mások nem nagyon tudnak megvenni és éppen egy repülőgépen ülök, mint három napja csak most Angliába megyek barátnőm, Barbi miatt. Nekem nem fontos ez az út, holott valakinek ez a nagy álma. Nem mondom, hogy nem örülök, sőt egy kicsit még boldog is vagyok, de ha megnézzük én ezt, akkor sem akartam. Ahogy az elmondottakat újra átgondolom, rájöttem, hogy el vagyok kapatva, az életem mesébe illő. Mit is akarok én egyáltalán? Gondolatmenetemet Sarah szakította félbe a mondókájával.- Jessica mi a baj? Rosszul vagy?- Kérdezte aggódó tekintettel.-Nem, csak elkalandoztam. Hol vagyunk?- Már nemsoká Angliában. Úgy 20 perc még. - Felelte a lány.
Egy kis késéssel, fél óra múlva megérkeztünk. Összepakoltuk a cuccunkat és leszálltunk a gépről. A látvány, ami fogadott mesés volt. A fák, a virágok, az emberek, a piros buszok, telefonfülkék és úgy minden. Annyira jó érzés volt itt lenni. Magyarországon is remekül éreztem magam, és mivel ott van a házunk és mindenünk, nekem az a második otthonom, de úgy hiszem Angliát is szeretni fogom majd.
Sziasztok!
Tudom,nagyon rövid rész lett, de úgy gondoltam így jó.Remélem tetszett! Jó hétvégét mindenkinek!
Naty
Miután elkészültem teendőimmel, összecsomagoltam a maradék ruháimat a bőröndömbe. Lebattyogtam a lépcsőn és vártam a lányokra. Pár perc múlva két csodaszép barátnőmmel átmentünk Barbarához. Belépve nagy kofferokat és gigantikus méretű táskák láttunk. Barbi felöltözve, egy laza ruhában, leheletnyi sminkben várt bennünket. Egy taxi érkezett a ház elé, ami egészen a Liszt Ferenc Reptérig vitt minket. Rohannunk kellett, mert már így is késésben voltunk, enni sem volt időnk.
Becsekkoltunk, és már szálltunk is be a repülőgépbe. Ahogyan szálltunk fel különös érzés fogott el. Elgondolkoztam az életemen. Egy átlagos lány vagyok Amerikából, nevetségesen jó élettel, egy átlagos családból jöttem, apukám és anyukám rengeteget dolgozik, mondhatom azt is, gazdagok vagyunk. Magyarországra repültem a világ két legjobb barátnőjével,mert utazni szerettünk volna. Nem vagyok egy lángelme, nem járok főiskolára vagy egyetemre. Megismerkedtem egy szupermodellel, aki kedves, aranyos segítőkész és gyönyörű. Tőle kaptam végül is az első normális állásom, méghozzá nem is akármilyet. Te jó ég! Akarok én modell lenni? Még nem tudom. Mindenesetre van egy remek kocsim, amit mások nem nagyon tudnak megvenni és éppen egy repülőgépen ülök, mint három napja csak most Angliába megyek barátnőm, Barbi miatt. Nekem nem fontos ez az út, holott valakinek ez a nagy álma. Nem mondom, hogy nem örülök, sőt egy kicsit még boldog is vagyok, de ha megnézzük én ezt, akkor sem akartam. Ahogy az elmondottakat újra átgondolom, rájöttem, hogy el vagyok kapatva, az életem mesébe illő. Mit is akarok én egyáltalán? Gondolatmenetemet Sarah szakította félbe a mondókájával.- Jessica mi a baj? Rosszul vagy?- Kérdezte aggódó tekintettel.-Nem, csak elkalandoztam. Hol vagyunk?- Már nemsoká Angliában. Úgy 20 perc még. - Felelte a lány.
Egy kis késéssel, fél óra múlva megérkeztünk. Összepakoltuk a cuccunkat és leszálltunk a gépről. A látvány, ami fogadott mesés volt. A fák, a virágok, az emberek, a piros buszok, telefonfülkék és úgy minden. Annyira jó érzés volt itt lenni. Magyarországon is remekül éreztem magam, és mivel ott van a házunk és mindenünk, nekem az a második otthonom, de úgy hiszem Angliát is szeretni fogom majd.
Sziasztok!
Tudom,nagyon rövid rész lett, de úgy gondoltam így jó.Remélem tetszett! Jó hétvégét mindenkinek!
Naty
